Megosztás

Ahogy az sok áfa bevallónál már szinte rutin, az áfa bevallással egyidejűleg bizonyos áfa összeghatár elérése esetén tételesen kell jelenteni a számla adatait. A szabályozás 2013. január 1–től került bevezetésre, akkor az összeghatár 2 millió forint volt. Ez sok vállalkozásnak nem volt jelentős adminisztráció növekedés, hiszen ehhez igen nagy összegű számlákra volt szükség. Az összeghatár 2015. január 1–től 1 millió forintra csökkent, így a jelentésbe bevont számlák száma is megnövekedett.

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter beterjesztette a Parlament elé a T/10537. számú törvényjavaslatot az egyes adótörvények módosításáról, melyben további, drasztikus értékhatár csökkentés szerepel. A javaslatot olvasva azt találjuk, hogy az általános forgalmi adó alanya köteles adatot szolgáltatni az állami adó- és vámhatóság részére azon számlázási funkcióval rendelkező programmal kibocsátott számlák adattartalmáról (módosításáról vagy érvénytelenítéséről is), amelyekben egy másik, belföldön nyilvántartásba vett adóalanyra áthárított adó összege a 100 000 forintot eléri vagy meghaladja.

A javaslat indoklásában az értékhatár ily mértékű lecsökkentését a feketegazdaság elleni küzdelemmel magyarázza. Jelenleg az adózóknak utólag, az áfa bevallásukkal egy időben kell adatot szolgáltatniuk azon általuk kibocsátott, illetve általuk befogadott és levonásba helyezett számlákról, amelyekben az áthárított áfa összege eléri vagy meghaladja az 1 millió Ft-ot. Ezeket az adatokat az adóhatóság az adócsalók kiszűréséhez használja fel. Az adatok az 1 millió Ft-os értékhatár miatt azonban a belföldön bonyolított ügyletek kisebb részét teszik csak ki (az áfa bevallást benyújtó adóalanyok 5%-át érinti), és utólagosan állnak rendelkezésre. Az ellenőrzések hatékonyabbá tételéhez szükséges a tételes adatszolgáltatási kötelezettség kiterjesztése a jelenlegi 1 millió Ft-os értékhatár csökkentésével. A kibővített adatszolgáltatásnak mind a kibocsátott, mind a befogadott számlákra ki kell terjednie, mivel szükséges az adatok „összepárosítása” annak érdekében, hogy megállapítható legyen, hogy olyan áfát vontak-e le (igényeltek vissza) az egyik oldalon, amelyet be is vallottak, mint fizetendő adó a másik oldalon. A koncepció így egyrészt a kibővített adatszolgáltatási kötelezettséget számla kibocsátói oldalon valós idejűvé teszi úgy, hogy az ne eredményezzen az indokoltnál nagyobb adminisztratív tehernövekedést az adózóknál.

Ennek megoldása, hogy a számlázó programokat úgy kell továbbfejleszteni, hogy azok a számla kibocsátásakor elektronikusan megküldjék a számlaadatokat az adóhatóság részére. Ez az automatikus és elektronikus valós idejű adatszolgáltatás kiváltaná a jelenlegi utólagos időszakonkénti összesített adatszolgáltatást a kibocsátott számlákról. Mint ahogy azt annak bevezetésekor már sejtettük, a fejlesztés építene arra a 2016. január 1-től hatályos rendelkezésre, amely szerint a számlázó programoknak rendelkezniük kell „adóhatósági ellenőrzési adatszolgáltatás” funkcióval, mely lehetővé teszi, hogy az adóhatóság az adózó ellenőrzésekor a számlázó programból meghatározott időszakba vagy sorszámtartományba eső számlák tartalmáról elektronikusan adatot kapjon.