Megosztás

Az idei év – talán legismertebb és legtöbbünket érintő – változása az áfa törvényben a folyamatos teljesítésű ügyletek teljesítési időpontjának meghatározása és számlázása. Ez nem ért senkit váratlanul, elegendő időt adott a törvényalkotó a szabályozás tanulmányozására és gyakorlati bevezetésére.

Van azonban egy másik nagyon fontos változás, amely nem kapott akkora reklámot – valószínűleg nem véletlenül – , az eredeti törvénytervezetben nem is szerepelt.

Eddig a levonható áfát abban az időszakban állítottuk be az áfa bevallásba, amelyikben az elévülési időn belül akartuk. Erre az EU áfa irányelve (minden tagországra nézve kötelező) alapján volt lehetőségünk. A törvényalkotók az adózóra bízták az irányelvvel összhangban, hogy a levonási jogot mikor érvényesítik, hiszen a költségvetést nem érte hátrány – sőt, a fizetendő adót a másik fél befizette, így ha az adózó – akinél a levonási jog van – később helyezi levonásba, az csak előnyös a költségvetésnek.

Előfordult sok esetben ilyen, az adózók a levonható áfát igyekeztek elosztani az időszakok között. Például ha egy nagyobb beszerzés történt, és nem akart az adózó a kiutalás előtti ellenőrzéssel „bajlódni”, akkor egy későbbi időszakban élt az őt megillető levonási jogával, egy olyan időszakban, ahol a fizetendő áfa magasabb összegű volt és fedezetet nyújtott a nagyobb összegű levonásra. Így az adózó viszonylag egyenletesen tudta tartani befizetéseit.

Ezt azonban már nem teheti meg 2016-tól. Amennyiben az áfa levonási jog 2016. január 1-jén vagy azt követően keletkezik, akkor az adólevonási joggal az adózó a levonási jog keletkezésétől számított következő év végéig élhet. Ha elmulasztjuk a határidőt, akkor már csak az önellenőrzés marad az adólevonási jog érvényesítésére.

Kérdéses azonban, hogy az EU irányelvvel ez mennyire van összhangban – illetve mennyire nincs. Ha ugyanis egy adózó a 2016-ban keletkezett levonható áfáját egy 2020-as időszakban helyezi levonásba (ezt csak önellenőrzéssel tehetné meg a jelenlegi új szabály szerint), úgy egy adóellenőrzés megállapítaná az adóhiányt a hazai szabályok alapján. De vajon kiállná e a próbát az Európai Bíróság előtti is? Volt már egy hasonló ügye az adóhatóságnak, amit el is vesztett (C-392/09-es számú EUB ítélet). Ebből a nézőpontból tehát kérdéses az új szabály élettartama, 2017. december 31-ig pedig még így is-úgy is jogosan helyezzük levonásba az idei évben keletkezett előzetesen felszámított áfánkat.